FrissítésSúgó

bsgabor	2005.10.05. 20:43 -
	...

[2-1]

bsgabor

Előzmény | 2005.10.05. 20:44 - #2

Arizsoo:     A furcsa lény   A furcsa lény, ki bennem él, ha kérdeznek, ő felel. Hazudni tanít, élvezi vesztem, s rám keni bűneit. A furcsa lény, ki bennem él, helyettem álmodik. Ha úgy tartja kedve, elmondja versben, fallikus álmait. A furcsa lény, ki bennem él, elűzi kedvesem. Gúnyolja könnyem, ugye most könnyebb? s gőgösen rálegyint. A furcsa lény, ki bennem él, furcsát játszik velem. A tükörből nézi, fogok-e félni, suttogja, ég veled. A furcsa lény, ki bennem él, éjjel pengét ragad. Nézi csak tétlen, vöröslik vérem a langyos víz alatt. A furcsa lény, ki bennem él, józanul észbe kap. Sikoltva kéri, hagyj minket élni! s elzárja a vízcsapot.   Romokon   Ülök a romokon, beteges nyugalomban a most már minden mindegy révületével arcomon, mert hiába mondom ezerszer, s harapom véresre ajkam, a gyalázó szitok- szó ellen, a régi sérelmek tajtékos lován nyargalászva, nem érted. Nem érted, hogy az első tégla a falból, melyet mit sem sejtve gúnyos szóval te ütöttél ki, mély sebet ejtve nőiségemen, az kezdte el a könnyes rombolást? Belém égett pillanat. Sértésre szószegés válaszolt és téglát lopott a gyilkos indulat, ha szép szót keresve, tépett lelkem, gyógyírra máshol talált. Hagytál elveszni ostobán, s önteltséged, vásott kifogásaim, nem látta át. A közös vár romokban áll a kihunyt érzelmek hűlő parazsán, mit egy sóhajtással szíthatnék tovább. A döntés rajtam áll... Ülök a romokon, ujjaim közt sajgó évek, csak törmelék pereg. Ülök a romokon, és már tudom, hogy építésre már nincs erőm, és nincs már okom.

bsgabor

Előzmény | 2005.10.05. 20:43 - #1

...