FrissítésSúgó

bsgabor	2005.09.19. 11:14 -
	...

[2-1]

bsgabor

Előzmény | 2005.09.19. 11:16 - #2

dióhéj:     Lesz, kit sorsa kéjre szán...   Csak óvatos csendek várnak, Csak halkan surranó lábak Neszezése ébreszt olykor, Félőn osonva, tegnapokból Érkező zsenge harasztok Jajdulnak, ideges malasztok, Kongó harangok sírnak, Tátongó mélységek hívnak S én szédülök az éjbe Halkan kántálom félve: „Minden nappal s éjszakán Lesz, kit sorsa kéjre szán. Lesz, kit sorsa kéjre szán, S lesz, kit örök éjre szán.”*   *William Blake: Az ártatlanság jövendölései (részlet)   Meg akartak hajolni előttem az Istenek...   Meg akartak hajolni előttem az istenek a sárban rám találtak megmosdattak s azt akarták bálványuk legyek   szavukat nem értettem hamis nyelven gügyögtek felém tálcán isteni étket nyújtottak elém   de ahogy mellényúltam és legurult egy alma dörögve mutatták mégis náluk az égiek hatalma   Révület   Halk zene szól a bárban dizőz blúzán gomb feszül zsúfolt asztalon pohárban száraz bor szenderül lágyan zongora húrja mélabús mollból átvált dúrba szoknyahollból izgató láb villan pohár szélén kristály fénye csillan késpenge élén kidobó ember feszített elméje a félkarú elnyel pár forintot erszényre csapva távozik a révület.   Körmöm alatt a kosz   Minden egyes jajom az égig ér minden nyomorúságos bajom némaságból kizökkentve lesz átkozott zajom mely utamon kísér látod nemcsak a boldogság a nyomorúság is égig ér balgán lent kerestem kapartam a hant alatt de csak értetlenség s körmöm alatt a kosz maradt.   Az álmokat lelövik ugye?   Mikroportok hullnak vonaglanak még s kínban kimúlnak egyik még recseg mohó tekintet utolsót tekereg még rajta elalél hangja végleg bújj be kéri egy hang zord lélekharang csendesebben kondul az ajtó csikordul s bentről kilátni az égre az üvegfödémre kondenzcsíkot rajzol egy gép ahogy startol az üzenet kedves de veretes könyvbe nem illik egy ajtó nem nyílik nem rázom hát a kilincset fogadd el a bilincset ami az ajtóhoz szegez de azért bújj be   az álmokat lelövik ugye?   Most   istenem itt ketyeg és fogy egyre az átkozott végtelen percre legyek kárhozott vagy eladom akár a lelkem a pokolba belépőt nyertem örök időre csak nyeltem nyeltem míg folyt a lőre s hogy végleg elapadt volna hajam kéz markolja s én kacagok álmomban vagy ébredek sikoltva a hangok keverednek ráncok zuhannak arcomba   Árnyék   éjjel percre perc véget nem érő szürkeség hajnalt sóhajtó messzeség büszke konok álmok rossz fényű sarokból látnok bólint mondtam lám a vágyak holtan tán teljesülnek látszódj bár feslett szűznek hófehér ku rvának kopogja neved utcádnak köve gúnyosan nem számít az igaz veled marad mellőled nem tágít míg hófehér hajad elenyész

bsgabor

Előzmény | 2005.09.19. 11:14 - #1

...