Treasures:
Ásatás
Félredobott sáros-köves halmok között lépdelek,
Helló – köszönök magamra – Mikor is találkoztam veled?
Évezredes való testem után ások
Döbbenten néznek rám, csóválják a fejüket mások.
Kiásom-e az idő földje alól azt aki vagyok?
Igazán megérint a kérdés: Láthatom-e a napot ha ragyog?
Egy domb terül el ego-sírok között,
Hantok ezek, melyekre valójában köpök.
Milyen test hever a közbülső halom alatt?
Ecsettel simítom a földet. Ki ez az alak?
A kontúrokat, az alakot már látom.
Megtudom az igazat? Meg én! Várom!
Félálomban
Odakint zúg a város
Félálomban vagyok.
Gondolatok jönnek
Most mindent hagyok.
Az ágyon heverő
Szétvetett végtagok,
Préselnek lefelé
Száz tonna vagyok.
Nyűgös ma a test
Amelyben lakom,
Az időtől, élettől
Fáradt a napom.
Perces félálmaimból
Fel-fel bukkanok,
Jó ez így, nagyon jó,
Most mindent hagyok.
Ki az, aki
Állok a tükör előtt és nézek
De vajon ki az aki néz, és ki az akit nézek?
Tükörben látom az alakom. Látom, hogy látok
De vajon ki az aki lát, és ki az akit látok?
Tudom, hogy vagyok. Tudom én
De vajon ki az aki tudja, ki az az én? |
AJÁNLOM AZ OLDALT
