Egry Artúr
Ma
Ma, olyan semmi a Minden! Ma, kilenc százalék az Isten!
Ma, fogyó a Görbe, S a Nap-tükörbe keverve, Sikít egy Arc!
Ma, újra álldogálok, A pofám befogtam, a szám kipálott,
Ma, újra megbizonyosodtam, Hogy kiabálok, csak kiabálok, S a Térnek, még visszhangja sincsen!
Budapest 1972
Hazafiak
Bús magyarok, szellõlelkû álmokkal. Könnyeznek Új Kishazát,- szép Kárpátokkal… Mind egyedül ülnek most is, a hajnali ködben, Meg-nem-születettekkel az anyaölben.
Budapest 2000
Áhítat
Csak némán mozog az ajkam, Úgy, mint imát rebeg, ha baj van, Itt zümmög szívemben, halkan, Egy nyárvégi, kék, fénylõ dallam.
Kocsér 2001
Munka nélkül
Itt ülsz mint jóllakott herék a lépen, A hónapok csak telnek fehéren, Mint vakok körül az őszi a köd, Csak bámulod egyre köldököd. De munka nincs, csak ígéret és segély, Éhen halni is vékonyka remény, Itt ülsz tehát, a felesleg vagy magad, Pusztán szociális tényszerű adat, Ez vagy tehát, a hús-vér szükségtelen, Megannyi társad is mind esélytelen! A kormány zsíros pofája csak egyre jár, A kenyér és hús ára ismét egekbe már, De tudd, aki nyúz téged, nem a paraszt, Oka te vagy, aki eltűröd, - saját magad!
Budapest 2004
Szeress
Szeress úgy Mint piros álom virág ring e csöppnyi létben Amint szíved szívemhez ér egészen
Szeress úgy Mint kevély fák közébe simuló szél lágyan Amint követsz az elomló vágyban
Szeress úgy Mint izzásukat a napon felforró kövek Amint remegőn megoldom öved
Szeress úgy Mint a kék hegy mely a mély tükrű tavat őrzi Amint kezem szemérmed legyőzi
Budapest 2004
a szomorúaknak
keserű méz-sárga serből szürcsölök e kerti asztalnál ellenék reggelig ahogy a csillagok a sötét fű között hajnalban fényüket egyszerre meglelik
de mennyi mindent kibírhat az ember egyetlen éj amíg a késeket fenik ahogy a narancsfák az érő teherrel kínjukban a földet keményre verdesik
Budapest 2005 |