FrissítésSúgó

bsgabor	2005.09.11. 19:46 -
	...

[2-1]

bsgabor

Előzmény | 2005.09.11. 19:48 - #2

Obi:     Emlékek   azok a málnasűrítmények olyan hamar a leves se fogyott az aranysáfrány szárnyasokkal amikor a szifon kieresztett karcos hangja volt és csípett mint az a piros és omlós hús vagy azok az egrespihék már   az ötmilliárdodik is szundított mi persze akkor se   és dinnyeszag terjengett túlért akkor az a nyár is az illatok váltak teherré és szerelvények úsztak vontatott menetben de hol volt már a gőz feszülve moccantak és olvadtak remegve   gyerekkorom   hát hogyan felejteném úgy mint a nagymamát az ajtóban fakadt ki nem volt ki meghívta volna ballagtam nem nagy ügy talán utoljára volt szomorú   de tudom hogy csak dohogna rám szipkára gyújtana és újra kártyáznánk mint azon a nyáron akkor még   A város I.   eső megálló leült kuka rögtönzött csikk odarebben feléejt a szélszeszély és az elcsavart esőernyő bár felkapná csak odalép sarokív tócsatáj aszfaltgyep érinthetetlen anyaföld   A város II.   kafkai pár mi motivál?   A város III.   lehajolnál-e a galambot felvenni tisztátalan tán   A város IV.   se öröm se bánat se tánc se dal utcabál maszkabál ellepett karnevál bíbor a Dunán Budán át futó arcok futó szemek fotók felhőszínek a sárga lampion sín a sínnel összevillan a türelmi sárga égnek a lyukasztók zöld járók zöld ülők bársony az ég feketén ég macskakő zebracsík telihold   Változat   csend után utcaszegély éjfél után lépcső a mély létezik több hiány le se kell írni azt ami volt se most, se később, se azután a múlt legyen már végre múlt csend szépen cseng lehet gyűrűzik egy út odafent amíg szívvel dübörög odabent bent hallgatok dobb dobb dobb   Budapest     pl a kát   yúk   sí   eső emberek   magyarázd meg egy olasznak   vagy fordítsd meg a lobogót     Emlékeim   Majd jönnek szépen elveszett emlékeim vasalt páncélos padláskapuját feltárva látva a frissen kongó lépcsőház napfényes emeleti fordulójának izzó bugyrában az éteri ablakon innen és az erkélyszakadékon túl ahol világ a viág az udvar a kút és a folyósó rengetegben burjánzik nyughatatlanul   ha ennyi a múlt   talán már nem bánom hogy gyermekkorom színe egy tiszta bérház volt   Legyen születésnapomra   A szemem láttára fiatalodott köszönöm Istenem legyél bár az egyik fiatalodjon egyszer előtted is ha találkozol ha mesélheted mert az emlék is csak egy kapu fákat kanyarított a vihar szálkás rostú fákat a háncsuk lecsavarodott és felhólyagosodott lepedőkben húztuk le a bőrt nyögve lepedőkbe ragadtunk az arc a tükör a kád és az alga hangolt idegek szálkásak azok is a rost az izom a futás a sitt a bunker az Almássy tér van akinek a pogácsa is úrvacsora ahogy fogyasztja örömmel üdvözöljük a travel járatán járassa be kérem szíját kapcsolóját törölje le ablakát mert a megszokás nagy úr úgy urasan IPMből szerzek tudomást bármiről persze szépen elkezdve történve befejezve és tulajdonképpen örülök neki hogy ez így csak úgy van mit se sejtve a dugvány sorsról ahogy lépkedtem sötétben a gangon és kicsit elhalt a világ de tudtam hogy az jó mert ma születésnapom van és az utcánkról látszott az arany város egykori lakójának mérhetetlen képzeletén át és tudtam már azt is   Amit mindig is   Körbe-körbe   Hogy mi lesz azután? És azután? És azután? Az órákból segélykattogás szól talán. Oda, vissza, oda, vissza, kiszabadítanál gazdám? Körözök eonok óta, miközben annyi újdonság vár. Ne legyen ez a szerkezet ezentúl váram már. Tik-tak, tik-tak, taktika, hogy ne hulljak a számlapra. Nem értem, nem értem, rézből vagyok, érzéketlen. Az órásmester miért hagyott vasport bennem? Tudod te hány, de hány mutató kattant be ettől hirtelen, vonalrácsba ismét, ismét ütközve, a tengely körül immár a rendszerbe ragadva rángva, működve képtelen? Bár lehet, hogy te voltál a mágnessel odakint, zökkentve vissza, hogy legyek delejt tudva, nyilammal mutatva, hogy jól van és minden mehet újra? Pattintsd fel az üveglapot, hallgasd csak, hallgasd. Zümmögnek a rugók, rubintok, fogas zeg-zugok. És azok a fura mágnesek. Azok vonzanak. És hív az ismeretlen is, számodra talán csak egy pont. Arra is figyelek. És vannak odakint is más, vonzó fémféleségek. Lehetnék az iránytűd. Magaddal vihetnél. Vagy az se lenne jó? Cserbenhagynálak, nem is egyszer. Felemás vagyok, jól tudod. Maradjak továbbra is csak egy mutató neked? . . . Kis és nagymutató tompán követte az izgága másodpercmutatót, majd delet ütöttek.   Vallomás   ...Rágógumi szurok folyik az úton a nekem nem volt szerelmemért bocsánat dunaparti atlantiszutak part máshol, ott szomorú voltál napfény izzik az üveg mögött sínek futnak a fókuszból megyünk mint a vezetékhullámok összevissza kapcsolok majd egy tábla a kékgolyó utcában és egy tábla tőlem: átjárást mindenkinek tisztelt mogorva lakók! bár máshol hétköznapiak a kóborlások valódi a füst, az avar, a lombok, a felhők azért van egy hely ahol fenyők voltak és remegett a levegő a csúcsok felett bandukoltunk vagy viharzottunk nem emlékszem azt tudom hogy ketten voltunk de mégsem mert mindezt képzeltem aztán félelmeket kutattam mert azt hittem az hiteles most már tudom a méreg se a régi már talán a fekete gólya se fázik az állatkertben de a madaraknak szállni a lemezt hallgatni a fényképeket lapozni kell hogy fájjon ahhoz meg emlékek és hogy élhess ahhoz a szerelem tényleg nem muszáj   Galambok   Galamb, a rácson, az évszázados udvar emeletén, fészkelni óhajtva az ablak szemöldök kaszárnyáján, bemérve a ház stratégiailag a védelemre legalkalmasabb zugát, bár billegve lépkedve örökölt óvatosságával, méltatlankodásának búgó hangot adva, de azért tovább méregetve lehetséges lakhelyét, attól egy röpke rugaszkodásnyira. Bepottyantásuknak persze nem örülve, de azért jó, hogy látlak natura. A magad személyre szabott módján. Kedves utcám, rólad most sem számolok be, hiszen annyi füstös, néhol ködös emlék fűz hozzád. Emlegessen majd téged valaki más, de azért megjegyezném, hogy a lottózót sosem szerettem. Több álom koncentrálódik ott, mint amennyivel fel lehetne építeni egy elvarázsolt kastélyt. Talán nincs is szomorúbb látvány az egyszeri nénikénél, aki az unokájáért váltja aprópénzre a maradék szerencséjét. Akkor inkább gyűjtse össze azt a pénzt és vegyen belőle két jegyet, mondjuk a Szundira. Talán kint horgonyoz még valahol az a hajó, hívják akárhogy is mostanában. És menjenek a Margitszigetre, arról lesznek emlékei az utódnak, amit nem vesz el tőle többé senki már. Két, fiókának látszó galamb szállt az ablakra. Az egyikük jól láthatóan didergett, majd csipegetni kezdett valamit a lejtős üvegen. Nem volt nálam morzsa se. Ezt most vegyem jelnek?   Talán...   ...Az első költő talán az volt, aki jó reggelt kívánt egy szokatlanul borongós napon. A második meg talán az, aki erre derűsen felemelte a fejét a zuhogó esőben.   Elfelejtve   Errefelé is esett a felhők a teherrel telt felhők rámordultak a városra utakra, földekre, falvakra erre a térre és arra az udvarra összefüggőnek tűnt az őszi ég ősz, felbőszült őszi ég megrázva magát savát, borúját, zöngedelmét a buja kertre, a galambdúlt liftókra zúdult robajborulva csak zuhogott dorombolva zuhogott a párkányon fémcseppek csendültek és egy halvány ablak viaszszínben izzott   Házak   üvegszárny felhők kéményillat száll kedd van szürkeszép az ég

bsgabor

Előzmény | 2005.09.11. 19:46 - #1

...