FrissítésSúgó

bsgabor	2005.09.11. 18:22 -
	...

[3-1]

bsgabor

Előzmény | 2005.11.08. 20:20 - #3

Joli: Veled érzek   Ragyogó arcodon bánatfelhő lengedez, Két szemed sugara a távolba mit keres? Ködfátyolon át vajon mit nézegetsz, Van-e ott valami, ami reményt ad neked?   Elmerültél mélyen gondolataidba… Megmozdul a kezed, mintha simogatna. Ugyan mire gondolsz, merre húz szíved? Hol talál vigaszt a meggyötört lelked?   Becsapott az élet, szép álmokat adott, Aztán mindent elvett, magadra hagyott. Szemeid pilláin könnycsepp ragyog, Csendesen nézlek, Te nem is tudod.   Elszorul a szívem, mert nem segíthetek; Akiért most szenvedsz, mással édeleg, Visszahoznám neked, de már nem lehet. Így csak némán állok, s veled szenvedek.   Mindent odaadnék, hogy megint boldog légy És a két szemedbe, visszatérjen a fény.   Régi nyár…   Oly távol van az a régi nyár, Nem jön vissza többé soha már, Nézlek téged emlékem pereg; Szemeidben szép ígéretek… Halvány szikra’ milyen csábító, Szerelemre hívó kedves szó’ Jól tudod, hogy nem hiszek neked, Ködbe vesznek az ígéretek… Számunkra már’ nincsenek csodák, -Oly távol van az a régi nyár…   Figyelj rám   Nem találod önmagad Lelked bú tölti el; Kit szerettél megtagad, Fáj…de élni kell!   Csukott szemmel jársz talán, Figyelmed elveszett, A belső hangod suttogón, Egy holttérbe vezet…   Szívedben a régi kép Üvöltve felsikít; Felelsz reá’ és könnyezel, De álmod nem segít.   Engedd el a tegnapot, Ami fogva tart, Az idő elmegy melletted, És semmid nem marad…   Lehet kicsi semmiség, Ne hagyd tova menni, Az öröm apró morzsáit, Próbáld összeszedni.   Az élet tudod oly rövid, Ne hagyd a semmibe, Legyen értelmes holnapod, Légy boldog…élj vele…   Zárj a karodba…   Zárj a karodba kedvesem, Mindent elmondok csendesen; Nélküled nincsen éjjelem, Hiányod érzem szüntelen… Ragyogóbbak a csillagok, Szebbé válik a nappalod, Elszállnak majd a fellegek, Boldogságod itt megleled… Elsimulnak a gondjaid, Valóra válnak álmaid, Mindent elmondtam csendesen, Zárj a karodba kedvesem.   Messze tőlem…   Messze tőlem, igen messze, De’ velem a képzeletbe, Oda hívlak elmerengve.   Most egy kicsit nézegetlek, Szemeidben boldog fények, Sokat ígérő remények.   Valahol ott a távolba, Szerelmesen összebújva, Elmerültünk álmainkba…   Ősszel a természetben   Csodás színpompát Öltött az ősz újra, Pirosra festődött Egy-egy bokor lombja.   Több színben játszik A természet előttem, Állok a dombtetőn, Gyönyörködve nézem.   Boldogsággal tölt el Csodálom-e képet, A bágyadt napsugár Néha még feléled.   Mögöttem az erdő, Néha megzörren. Feléjük fordulok, Őket is megnézem.   Rozsdás falevelek Hullanak a fákról, Lassan alászállva Búcsúznak a nyártól.   Pár nap elteltével Megint oda megyek, Most nem süt a nap, Szürkék a fellegek.   Köd szitál a tájra, Még a fák is sírnak. Lehullt leveleken… Könnycseppek ragyognak.

bsgabor

Előzmény | 2005.09.11. 18:31 - #2

Joli:     A Vénusz   Az esthajnalcsillag feljött az égre. Fényesen ragyog ott a messzeségbe. Titkait kutatva így nézegetem. Sok millió közül Ő tetszik nekem. Legfényesebb bolygónk a Nap és Hold után. Bárhol élsz láthatod csak fel kell nézni Rá.   Csitulj szívem...   Csitulj szívem hallgass! - Ne légy ostoba. Hozzád az élet Igen mostoha. Kitárt kapuidon Mindenki bemegy, De mit hagy maga után? - Feldúlt romhegyet. Takarod a rosszat, Mélyre temeted. Ami fájó emlék, Szépen feleded. Vérző sebeidet Lassan gyógyítod. Csitulj szívem, hallgass! ...Én is hallgatok.   Szavak nélkül   Akácerdő mellett Gyönyörű a rét. Selymes fűben hallgatjuk Az erdő énekét. Fészkére száll sok madár, Lassan elcsitul. Fátylat sző az alkony, A tájra csend borul. Összebújunk halkan, Érzésünk beszél. Akácillat körülölel, Betakar az éj. Lágy szellő simogat, Felragyog az ég. Mosolyogva hallgatjuk A víg tücsökzenét   Mennyit érsz nekem   Mennyit érsz nekem, Az el nem mondható, Szavaid értéke fel nem fogható. Mint szomjazó virágnak lágy esőt jelent, Éhező embernek egy darab kenyeret. Gyógyírként hatott lelkemre szavad, Ledöntötte körbe a korlátaimat. Felszabadult lelkem újra szárnyra kap, Mint egy rabmadár, mely újra szabad. Meglátni a lényeget, ez erőt ad nekem. Ezek után már tudod, Mennyit érsz nekem.   Hiányzik valami...   Álmaimat adtam kétes szerelmednek, Fondorlatos módon kihasználtál engem. Gesztenyeszín hajam belepte a dér, Szívemben is meghalt minden szép remény. Lelkemet bezártam, mint este a virág, Ő még kinyílik, ha rásüt a napsugár. Magaddal vitted az éltető fényem, Vele együtt eltűnt az összes hitem. Semmit nem sajnálok ami pótolható, Új reményeimmel, új élet nyitható. Szebb és jobb világot építek magamnak, Álmaimból szövöm így a napjaimat. Hiányzik valami, pótolni nem lehet, Nem találom hozzá elveszett hitemet.   Unokámmal   Játszótérnek szélén ülök egy padon. Nem messze egy hinta halkan nyikorog. Kisunokám játszik őt figyelem én. Selymes szép hajában megcsillan a fény. Lengve száll ruhája elkapja a szél. Formás kis arcával mosolyt küld felém. Nézem boldogan mily gyönyörű szép. Ragyogó két szeme búzavirág kék. Leszáll a hintáról mellettem terem. Átöleljük egymást boldogan nevet. Kicsit megszorítom el nem engedem. Szívem melegével Őt kényeztetem.

bsgabor

Előzmény | 2005.09.11. 18:22 - #1

...