FrissítésSúgó

bsgabor	2005.09.07. 15:24 -
	...

[2-1]

bsgabor

Előzmény | 2005.09.07. 15:52 - #2

omikron:   Imamalom   … konokul és sután suttogom mantrám …        óh te       te átkozott      érzékenység      kolonc inger     tépetten lógó     fakult imazászlón     sóhajok közt      fortyogó csapdám     vergődő pillanat      katlana      remegj csak     szenvedj      mint roskadozó könnycsepp    ha az arc alélt     s elillanni készül     harctalan      tükrödön ha megcsillan    zsarnok ráncom      mint rozsdás láncon     seb ha kifakad     gyötörj csak           ostorozz      mint nagy bűnök     nyomán      repedjen lelkem      vörösben ázzon     lépcsőm utolsó     fokán      ha cellám ajtaja     zárva      hiába várva      nyíljék pánt      zihálva      hogy építhessem      sztupám      konokul és sután     suttogom mantrám     Szárnyaszegett sólyom        hangom erőtlen    koppan     szárnyaszegett sólyom   ott fenn a szirteken    rekedt jaj sikong    és alant     a völgy vérzik    kong     ezüst csermelyövén    sóhaj     korbácsol     vörös tajtékokat         zokogj világ    zokogj     könnyekkel mossad    száraz tekintetem    sötét lelkű angyalarcom   barázdáit     ásd     lásd     csupán ennyit ér    minden ragyogás         bukj alá     te áldott korong    s ha visszalesel rám    ne csodálkozz    ha látod     horhos pusztulásom    hol porladó szikla    gördíti jaját    s nem dajkál    már     törékeny szirmokat     El nino        lelkem    előtted    megnyitom   tombolj bennem   mint    bősz gyermek   mikor    játékod    elveszted    taposs el    hogy    eltiportan   szenvedjek   remegjek    ha áll a    bál    az őrült    karnevál    légy szamba   lüktető    ritmusát    mint    tomboló    hurrikán    terítsed    rám    ne kímélj    ítélj    zúzd szét    agyam    torz    szüleményeit   szorongó    Quasimodok   szenvedéseit   s    ha    tornyomat is   kicsavartad   már    és harangja   a romok    alatt    még    repedten    kongat    zúdítsd    rám    minden    átkodat    el nino    lelkem    előtted    megnyitom   megfékezlek   betörlek    óh én    kisdedem    és jurtám    nemez ágyán   kelyhed    elé    helyezem    mindenem     Hiába imám       fátyolos szemekkel   bámulom az eget   roskadozva   nyöszörgök felé   talán-kékje   meginog    s hozzá billen   az imbolygó világ   pagony zöldjét   rákaszálja   puffos felhő   zihál    terhe alatt   s rám szakad       hiába imám       kútgém    mintha bólogatna   rúdja pereg   rekedten    láncos vedrét   elvetette    szomját oltani   süvít a kehely   s belecsobban   lelkem    feszített tükrébe   gyűrűzik rajta   sirató dalom   hagyom        hiába imádom       könnyező ágakon   fagyfűzér csilingel   búsan    cseng ezer kis síp   törékeny hit   szitálja rám   közönyöd hangját   lilán    s ha tenyerem tartom   talán még    felfogom    utolsó csókod   illatát        hiába imám   Fájdalom      memento ködbe veszett városokért       testünket     szétszaggatta    álnok     szeszély     mélyen     pislákol     dacos     remény           fájdalmam    feljajdul     ha könnyet    fakaszt     az enyészet          ködbe vész    büszke bérc    múlt     hínáros     lápjában     él     minden     emlék          gyökerem     kápolnáját    lépteim     makacsul     tapossák     visszatérnek     szenvedni     e földre             ráborulni         és ott     hol a kereszt    áldón     áll     dacolva     a keleti széllel           zokogni        könnyek nélkül         remélve     hogy nem porladunk    tovább

bsgabor

Előzmény | 2005.09.07. 15:24 - #1

...