Trinti:
Titkok kertje
Feljött a hold az égen,
fényével bevilágítja szobám,
árnyak kúsznak a sötétben,
felveszem fekete ruhám.
Indulok. Várj rám, jövök.
A távolban bagoly huhog, bokor zörög.
Utamban kikerülök minden követ,
egy eltévedt holdsugár mutatja, merre menjek,
A jó utat hol keressem.
Köd bolyong az ősi fák közt,
Gátolva haladásom,
ne tudjalak megkeresni ezen a gonosz tájon.
Félelmeim azt sugallják, halott már szerelmem,
- de csitt lelkem, csitt ne rémissz, félek!
Így is annyi szörnyű magányos éjjel után,
végre eggyé válik a két lélek.
Mire hozzád érkezem izgatott a testem,
szívem vadul ver, fél.
Megállok, a csend szinte lüktet,
mindenütt bolygó’ fények,
várom, hogy mikor hallatszik már lépted.
Halk nesz, ág reccsen,
a fák alatt, valaki gyors léptekkel halad.
Már sejlik alakja sötéten,
remegő testem mozdul felé.
Akkor ott,
összeforr ajkunk, csodás mámorba,
mint végtelen fénybe belezuhanunk.
Ezer csillag szikrázik,
szférák zenéje csak nekünk játszik.
Ölelj, ölelj szorosan!
El ne engedj!
Őrülten forog a világ, még sem félek.
Teljesedjen hát be a csoda!
Egy harcosnak lészek’ asszonya,
ott az erdő közepén,
egy titkos kert selymes füvén.
Szüzességem neked adom
Óh én hatalmas lovagom
Holdfogyatkozás
Éjjeli menedékem
Széttört emlékem darabjai
Holdfogyatkozás
Tintába mártott tollheggyel
Törött ablaküveget karcolok
Szétfolyt fényekre vadászok
Préselt leveleket ragasztok
Színesek és nagyok erdő emlékei
Mint a halott pillangók
Imakönyv lapjai közt elszáradt
Rózsaszirom száz év magány
Szökik el láthatatlanul
Éjféli ébredések
Teljes sötétségbe borult szoba
Holdfogyatkozás
Titkos éj veled
Vezet a Hold hozzám
Titokzatos éjjel
Mikor a csend némább
Már nem lehet
Halkan koppan a lépted
A sötétben megfogod kezem
Fülembe nevem suttogod
Hogy mennyire kívánsz
Nyakamba csókolod
Belé remegek vágyainkba
Szerelmedre vágyakozva
Hagyom hogy vezess
Testem kinyílik mint virág
Harmatos reggelen
Áramlatok
Változó fényben úsznak át
szemem előtt halhatatlanságodnak
víztiszta emlékfoszlányai.
Emlékszem rád, ahogy jöttél
azon az eső mosta hosszú betonúton.
A lámpák fényei köröket rajzoltak,
mint glóriát, fejed fölé.
Lehet, csak álmodtam, mégis
arcodon láttam nemsoká-halálod.
Fenn magasan sötét viharos szelek
nyikorgatták a rézkakast,
lenn rozsdás láncok csörögtek,
sírósan suttogott egy elfeledett régi
házban a huzat.
Még hallom lépteid, ahogy koppannak
a deszkapadlón.
Jössz át a szobákon, sötéten.
***
Halálodban most pihensz békében?
Vagy mélyen, abban a szűk ládában
Tested elporladva nyugszik? Nyugszik?
Vagy áramlatokon vágtatsz át
és nevemet kiáltva halálomat várod?
***
Érzem, egy napon
megragadod karom
és lelkemmel
a semmibe rohansz vakon.
Én pedig hagyom…
Kozmikus utcalány
Jaj de szeretlek. Gyere és hass rám.
Ezerrel száguldok a spirituális lélekvesztőben.
Ott már csak a rozzant robotpilóta uralja a gépet.
Így nem nekem kell vigyáznom.
De kérlek vigyázz te, mert ha megfogan bennem a magod,
akkor egyel több halálra-váró-lépegető fog megjelenni
a kisbolygó övezet hiperjátszóterein.
De ha nem akarom, hogy megszülessen,
belépek a légüres-atmoszféra-mentes sterilizálóba.
És csírátlanító-üvegbúra alatt,
légmentesen kiszívják angyalkává vált részem.
Majd tovább száguldok, oda, ahol a spirális-galaxisok közt,
egy kocsmához nem érek. Oda még betérek, és iszom egy viszkit.
Meghallgatom kedvenc zeném, amit egy foto-vízión vetítenek elém.
Majd felszedek egy űrvándort, akivel jó az ágyban.
És ivartalanították még kiskorában. Aztán ha lelépett, kialszom magam.
De előtte a pénzt elteszem, amit ott hagyott nekem.
És várom az újabb napom, ami kabinom ablakán beragyogja
mutánssá torzult alakom.
fekete mese
Fekete hegyeken
Fekete erdők
Fekete fákon
Fekete felhők
Fekete árnyak
Kúsznak a sötétben
Fekete holdak a
Fekete égen
Fekete ördög
Fekete fényben
Lopakodva oson át a réten
Érzi a vadat
Félve nézem
Ahogyan szalad
***
Fekete cseppek
Feketére festnek’
Fehér hattyúnyakat
Felette az éj vadja
Feketén lecsap
Hattyú halála
Egy angyal így látja
***
Fekete harcát
Fehéren vívja
Jajong az éjben
Az álmok királya
Meghalt a királyné
Fekete hajnalon
Zokog a trónuson
***
Aztán a végén
Fehéren villan
Fehéren lebben
Fehéren csillan
Az alagút végén
Fehérré válik a fekete a fény
Fekete mesém is végére ér…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
