Témaindító hozzászólás
[2-1]
Neti:
Vágy
édes légy, mint az első bátortalan csók, melyben visszafojtott várakozás lobog reszkess a vágytól, de ne szólj semmit, már messziről halljam, ahogy véred ereidben robog légy mint kitörni készülő vulkán, csöndes, hagyd éreznem rettentő erőd ne érj hozzám, de szegezz magadhoz, mint szállni vágyó tárgyait az anyaföld minden porcikád értem égjen csukott szemmel is lássam hatalmas tüzedet ujjad végében tudjam a lángot most nem elég a csöndes elringató szeretet akarj engem, mint ki öröktől akar forró lehelet legyen minden ki nem mondott szavad s mikor szememből a vágy könnycseppként kicsordul majd akkor, csak akkor add nekem magadat

Téli alkony
Csak ülök némán a bíborszín homályban, Furcsa, révült nyugalom szédül szívemre. Ablakom előtt pőre cseresznyeág Bókol a tűnő napnak, meg-megrezzenve.
Lila felhőket ringat a téli alkony, Lágy fényekbe bújnak kertemben a tuják. A közelítő est hűvös, gyöngéd csókját Rejtelmes lények a fű közé csókolják.
Szinte észrevétlen lepnek meg az árnyak, Szobám falán a holdfény lassú táncra kel. Békét dajkál az éjjel bársonykék keze, S a csönd szememre lopva álmokat lehel.
(2005. január 9.)
Szavaid
Szavad olykor mint kávéban a tejszín Hófehér édes gyönge vonzalom Mára keserű lett számban az olvadó cukor Kiborult hirtelen csészényi világom
Ma veszett telet hozott minden mondatod Konok kegyetlen jeges áradást Fázom ha rád nézek süt felém a hátad Nem gyújtasz bennem ma lobbanó parázst’
Szavaid ma marnak mint fémet a sósav Így vesztik fényüket a belém égett szépek Matt szívemben kifakult képeket őrzök Mint szög a rozsda alatt épp csak hogy élek
(2004. november 12.) |
|