|
Témaindító hozzászólás
[2-1]
gubanc
Karcolatok...
...Nézek föl az égre, a
lassan vonuló felhőkre.
Magamban rég elringva,
csak léhaságokra ítélve.
Agyam keringőt jár meddő
gondolatom dühös ütemére.
Szárnyaim most rátéve
szilánkok tüskés táncára.
Mi bilincset ver szívem,
fátyollá fáradt sóhajára.
Követelnek engem, hogy
szárnyaimat kiterjeszve,
repüljek haza az égre.
Percek suhannak el vállamon
s merengek gúnyos táncukon...
Az idő nem szegheti
szárnyát a madárnak.
Utazás...
Búcsút fúj a nap,
sötét palástot
terít szét a földön.
Az úton halad egy
terhes szekér, útjára
csorog pár fényes
csillag és pihenőt
lehel minden élőre.
Álmuk messzi vezeti
őket, jövőbe s múltba.
Csendet int az éj, s
most elhal minden nesz,
fáknak ága is unottan
bolint a ház falán.
A nyugalom fenséges
birodalma ez, de fut
a szekér még az úton
magányosan, mint a
csillagok ott, odafönn,
a magason'...
Tán a sorsom a kerék, s
éltem' a tömött szekér.
Fiam
Nem gondoltak rád még, de
én már vártalak.
Halkan vedlettem le érted
gyermeki arcomat.
(Hogy már anyaként óvjalak)
Lassan hajtottál ki, mint
magjából a virág.
Együtt nőttem veled és
hagytam az iskolát.
Sokszor gondoltam rád, s
közben raktam kis fészkedet.
Dúdolgatva egy bölcsődalt,
nyugalmat hozó éneket.
Megérkeztél egy meleg este,
mint a lágy májusi eső.
Óvón karomba zártalak,
akár létezést az idő...
drága kisfiam...
Egy este
Csak ültem ott, az esti
félhomályban, az
utcalámpák is fáradtan
pislogtak már. A zöld fák
árnyai meredeztek a
térre.
Vártam, hogy szólítson
valaki, már a könnyem se
úgy folyt, mint rég.
Keresem...
Pihenni kéne, hogy
új álmokat lássak.
A fákat kérdezni,
honnét' jő a szél.
A csendre figyelni,
akkor hallgathatlak.
De hitem megtört
már rég, ahol
nem vár rám a fény.
A sötétben botorkálva
most kérdőn keresem,
mit is érek én.
Láttam rég csillagot,
fényt, tarka álmokat.
Réten virágot, a fákon
madarat, és szerelmet,
mi átfonta szívemet.
Most bolyongva nézem
a tegnapok nyomát.
Mert még álmom is
álmod zarándokaként
keresi, ami elveszett
Egyszer valahol...
Az én imám
...Nézz le rám, ó Istenem,
látod, várlak szüntelen!
A kevés, mi kell, meglegyen,
és a homály tűnjön el!
Szívem maradjon tisztának,
hitem erős bástyának,
szemem sose fedje hályog,
döntésem szilárdan álljon,
lelkem kegyelmes legyen,
gyermekem boldog legyen,
mosolyom a gyengébbnek erőt adjon,
Hallgasd meg, mit suttogok,
nézz le hát, én Istenem,
hallgass szómra, segíts nekem! |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
