|
Témaindító hozzászólás
[2-1]
Blaskó Tímea
Prímszám
Huszonkilenc.
Prímszám.
Csak magammal
és eggyel vagyok
osztható maradék
nélkül.
Nincs megoldóképlet.
Csak ismeretlenek.
Még ábrázolni sem
tudom magam egy
koordinátarendszerben,
pedig lenne hozzá kedvem.
Inverz hiperbola hadd legyek,
kívánatos domborulattal!
Unom már, hogy elmúlásom
felé konvergálok minden
mozdulattal.
Vagy legalább vektor,
mely más felé mutat:
irányom, nagyságom,
egységnyi öntudat.
Huszonkilenc.
Prímszám.
Osztható vagyok.
Egymagammal.
Maradék nélkül.
festetlen
Egy kopott kispesti kokott,
- ha úgy tetszik céda –
álmában fesletlen gésaként
festette fekete tussal mandula
metszésű szemeit kaukazoidra.
A hosszú munkanap hajnalán
mosolyogtak be először az
üllői úti fák festetlen ablakán.
majd elválik
Úgy beszélsz, mintha mindenben
ott lenne az Isten, a te Istened, (az
enyém biztosan nem, hisz nekem
semmim sincsen), aki veled didereg
minden döntésképtelen útkereszt-
eződésedben, most az éjszaka
fényeinél mintha halványodna
feje felett a megkopott glória,
még egyszer megdörzsölöd
a szemed, hinni akarok-ot őröl
fogsoraid között a zománcos jelen,
elhomályosult tekintetedben
hüvelykujját rezignáltan emeli
égnek (Ady lelkében is ilyen rőzse-
dalok égtek - gondolod magadban)
s reménykedsz, hátha egyszer egy
kiégett utazóügynök megszánja,
felveszi, talán még fizet is neki egy
kört az útszéli motelben, legközelebb. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
