FrissítésSúgó

bsgabor	2005.09.04. 20:31 -
	...

[2-1]

bsgabor

Előzmény | 2005.09.04. 20:34 - #2

Blissenobiorella   Szürke mese Azon a szürke délutánon szürke szél fújta szét az utcára hullott szürkés leveleket, és a szürke égen összeverődött szürke felhőket a szürke város felett összeterelgette. A szürke házak ablakán szürke arccal néztek ki az emberek, és csak nézték a szürke tömeget. A szürke tömegben is emberek voltak, mélabúsan szürkék, és szivárványos ruhájuk egyetlen, mélyszürke foltban olvadt össze a szürke aszfalttal borított utcák és szürke falú házak szürke háttere előtt, szürkén tükröződve egy szürke pocsolyában. A megállóban összeverődve szürke gondolatfelhőkkel takarózva sietek tova. Némán olvadtam közéjük a szürke vonat felé tolongva. Leültem egy szürke ülésre a szürke kabátomban, aztán felmutattam a bérletem az arra járó, szürke ábrázatú ellenőrnek, aki szürke kedvvel moccant el a sok szürke utas között. A szürke vonatablakon túl is szürke volt minden: az autók, az út, a kerítések... Bár egy-egy fenyő zöld színe itt-ott beleharapott a képbe, csendesen, vigyázva, szinte szégyellve élénkségét a kopott, szürke tájban. Egy csendesen szürke kis városkában szálltam le, és szürkén kopogó cipővel baktattam hazafelé a szürke kavicsokkal felszórt utcákon. Otthon pedig, a szürkés hangulatú házban, eltöltöttem egy magányosan szürke estét szürkén fáradt családom szürkés társaságában. Aztán, a feketévé fanyalodott sötétszürke éjaszakában lehunytam a szemem, és álmodtam egy újabb, szürkén unalmas világot. Ezúttal barnát.

bsgabor

Előzmény | 2005.09.04. 20:31 - #1

...