FrissítésSúgó

bsgabor	2005.09.04. 16:54 -
	...

[2-1]

bsgabor

Előzmény | 2005.09.04. 16:55 - #2

SzidniFox     Ha végre   tudod-e már, hogy vak vagyok, süket, és szólni hozzád nem tudok ezért ne mondj magadról semmit kinek és minek szavaid hozzám el nem érnek sem máshoz, senkihez   ne láss meg engem ne hallj, ne is szólj rólam vagyunk a versben minden sorban sorok között, szavak mögött ajándék ez vagy sorscsapás akarjuk-e, hogy értse más   és tudod, mégis meglátlak olykor téged elmegyek hozzád néha, néhova nézem vak, tétova szemeimmel képzelt világaid ahol elrejtett zugokban megtalálom a Fényt ha bebocsátasz oda   és tudod, mégis elér hozzám a hangod rettegő sikolyod a hídról híd alól éles, fájó kacajod bennük a létet az örököt, pillanatot féled, kacagod mert ismered már elér a hangod hozzám titkos világokból   és tudod, mégis számat akkor szóra nyitom akarom vagy nem akarom ha végre ép ésszel felérhetem mind ami történt, hogy miért - nem először, nem utoljára de mindig hiába - történik velem   súlyos követ görgetve addig felérek majd a hegytetőre kinek, minek, nem kérdezem elnézve bárányfelhők fehérjét hallgatva nyájak bégetését ostoba bölcsen kihirdetem - s kövem a Völgybe görgetem   bősz univerzum zakatol fújva de más idő síkjába bújva én az egészet elkezdem újra.   2005.07.21.     Műélvezet   Röhögőversenyt rendeztünk fiúk, meccs után vagy huszan húsz? ezt hosszú ú-val kell írni? nem is tudom könnyen lehet hogy nem voltunk annyian.   A fő esélyes voltam én de arra sétált kis Lizácska s egy félmosolyt vetett felém mitől a hangom elakadt nagy számat mintha falakat lezárta volna.   A verseny végén szelid mosolya révén a pálmát Lizácska vitte el.     Depi-Happy   Kismadár szava sólyom karmán elcsitul vad hegyek között.   Szikla megtörik a súlya mélybe húzza fel nem jön soha.   Engedj el végre féregrágta levélke sodorjon a szél.   Összetört kövön rozsdás avartakarón hóvirág fakad.     Fiú verse   Édesapám, most újra láttalak - sosem mondtam ezt a szót amíg éltél. Apu, ha lennél mint voltál, nem félnék - Leomlottak köztünk halál-falak.   Lám itt vagy, arcod megnyugodva látom, Az embert, jobbat Isten nem teremtett, S most helyrerakta a kisiklott rendet, Mi eddig történt nem volt más, csak álom.   Féltem apám a felnőtt léttől, féltem Hiába járni élet-iskolába, Hol nem lesz aki mesét mondjon nékem, Lelkembe gázol ember, s idő lába;   De újra úgy van minden, mint volt régen, Fiadnak már nyugodt lesz minden álma.

bsgabor

Előzmény | 2005.09.04. 16:54 - #1

...