V.I.G.
Menekülve...
Majd’ hatvanegy éve már, hogy Folyamatosan felélem álmaim…
Bánatok, sóhajok lengnek körbe - szinte giccsesen -
Futó percemlékek szeretkeznek mögöttem. Már nem enged fel ökölbezárt ujjaim görcse.
Születő új vágyak elől menekülve Csomózom kötelem a meglelt akácfaágra.
A szépre kötött hurkot – csak úgy – nyakamra szorítom.
És ha végetér szép dallam-futama a tegnapjaimnak, Kirúgom magam alól a holnapot -
...és hiába...
Nézz körül! Látod
fejetlen téboly szerteűzi megmaradt kopott álmaid
és hiába kérdezek és hiába védekezek és hiába futnék bármely irányba
- felétek, elétek -
álommanócskák akácágon himbálnak hóhérhurkokat
ezért hát - amíg tudsz amíg megteheted -
menekülj innen újra tarkónlőhetnek - nem védheted ki –
nekem már elég volt a régen múlt idő is !
Az az egy éjszaka
Mit számít az hogy holnap reggel újra szürke lesz a Város ha éjjelre az ideges csókok és fények elborítják?
Lassan csattan a hegyimenetben a fogaskerekű. Sötét a megálló és sötét a kert és sötét a ház - Szobámban elalszik és kigyúl a lámpa - az ajtóval szemben ágy -
Ha átbámulok a függöny mintái között látom az éjjeli Várost - a zöld OTP reklám cédán rámkacsint -
És este lefekszem mint az őszi lombok az udvaron és reggel felkelek mint az őszi lombok az udvaron – Kis vaskályhámban elhamvadt parázs.
Barna kutya nyüszít ajtóm előtt beengedem –
De nem! Csak írok és lánykéz morzsolgatja fázó ujjaim.
Este aztán a buszra vártam tizenegy óra felé hiába nem jött. Szemben voltam a tájjal és a reklám valóban kacsintott - hogy rám-e, még most sem tudom -
Szememben felcikáztak vágyak s csillagok - a lány kedves volt velem -
1964
Abszurd (?) szerelem
Egymásba forrva egymásban élünk fagyos űrben suhanó üstökösként szép Szerelmem –
Látjuk néha (s érezzük is! igen!) az üveggolyó-Föld lassú gurulását erdeinek tengereinek szép életének avulását - istenek özönvíz-könnyeit - valamint minden álmok pusztulását ébredését -
És közeledünk és távolodunk körpályáján múló időnknek
Egymás tüzétől újra-újra érintésedtől - érintésemtől - halott fények közt - életregyúlva felszikrázunk boldogság-létünk - hisszük: végtelen - pillanataiba
de
üstökös-szárnyunkat elkoptattuk - tudatlan - évezredek idejének örökös ütközésén.
- valamikorra elérjük csendes zuhanásunk Végidejét szép azúrszín tengereknek hűsítő élet-vizébe -
s aztán kezdjük újra-újra hiszen a végtelenben szeretlek szerelmem
Optimizmusom ennyi...
Hát barátom
Pocsék dolog – igazán – érezni a fájdalom végigfutását mellemből karomba ujjaimba s le lábamba a talpamig
Mintha tűzfolyó csobogna bennem csendesen emésztve idegeim.
Félve figyelem lesz-e még „később” Kell-e még tollam s a vonalas papír leírni mindazt, mit elrejt előlünk a Való mocskában fuldokló Most-idő –
(Montázsként agyamból egyre unokáim képei tűnnek elő)
Csak annyi zúg fejemben: nyerni! Akarom: legyen időm megint felfedezni az élet egyébként oly lényegtelen pillanatait.
Mindentől – Tőletek - mindenkitől oly nagyon védtelen vagyok – és várom napra nap - várom örökkön feljön-e fölém holnap is még a Hold…
Lomok közt - törzshelyem
Félkarú, álló férfi bronzszobor mellette fogantyús gázvasaló a falon megkopott antik bendzsóm magam-kovácsolt, egyedi gyertyatartók cári műhelyből ezüst szamovár - hibás - Arnold - kitömött, házőrző macskacápám
Lomok lomok lomok lomok
Előttük öreg, kopott karfás fotel – a törzshelyem - hisz én is közéjük tartozom…
Tulajdonképpen...
!Tulajdonképpen pimasz dolog
Mag nélküli dinnyét kérni a piacon, fehérje nélküli tojást, s chilis cseresznyéspitét a régi cukrászdában –
és
- verset a tehetségtelenségtől szenvedőtől - élhető életet az élhetetlen Élettől - bocsánatot a Világtól
mint ahogyan tulajdonképpen pimasz dolog
- s el nem várható -
átélhető - és csak hasznos - találmány a feltalálók, orvosok mellvédként összeállt soraitól –
Ti se keressetek rímeket nálam - lenne ragrímem ide - de nem adom!!!
Elfutó szavak
Elfutó szavak vádak ígéretek árnyak szerelmi vallomások
tőlünk Tőletek
csak szavak elfutó szavak -
Párhuzamos végtelenbe futó vaslogikán döcögő eskük vágyak szerető megtagadások
csak szavak elfutó szavak -
Tegnapi fáradt álmok elfekvő árnyak célszerű fáradalmak - élettelen színek a vásznakon
- az égig lobognak elérhetetlenül láthatatlanul -
Szavak elfutó szavak
Végtelenbe futó párhuzamos vaslogikán szorongó érvek szerelmek vallomások -
Messzire tűnt világos ablakokban zöld kék és lila virágok -
S a Vásznak! A Vásznak! Élettelen színek a Vásznakon! - az égig lobognak -
Elfutó szavak
- ital -
Istenem!
A kezeim!
Hogy dadognak! |