LEKA:
Alkony
hol
véget ér_______ az ég
ott minden ____________csupa fény
az alkony________________ lángja még
hordozza _____________________melegét
vöröslő_______________________messzeség
fogódzik__________________________peremén
befészkeli___________________________ magát
nyugágya___________________________ a határ
mielőtt __________________________megpihen
átszökik __________________________a vízen
végül ________________________körültekint
szótlanul____________________búcsút int
holnap itt _____________lesz megint
befesti____________az eget
búcsút______int a
Nap
Homokóra
rohanó idő homokszemei
mint parányi
létünk
pereg
tova
valaha
álmodott
ábrándokat kerget
a végtelent nem éri el soha
Elmúlás
Amit két kézzel adott az élet
Elveszi egyetlen öleléssel
Melyikünk lesz kezében áldozat?
Kit másvilágban vár a kárhozat
Holt vizek partján az idő megáll
Szemfödő alól a lélek felszáll
Világtalan csak sejti a teret
Elhagyja ezt az átokvert helyet
Lélek-sétányon suhanó árnyak
A kárhozottra angyalok várnak
Könnyed sóhajjal követi lényük
Tűnődve halad vakítja fényük
Útja tisztító tűzön így vezet
Holt bűneire néma felelet
Esendő teste lassan elmerül
Míg fájó lelke égbe menekül
Szivárványként
Szivárványként ölelem az eget
Tükörnek hagyom a tengert neked
Felhő könnyekkel eggyé olvadok
Színemmel jelezem, lásd, hogy itt vagyok
Pompás kapummal kitárul az éden
Színes szalagom feszül fenn az égen
Széles mosollyal köszöntöm a Napot
Tündöklő fényében veled maradok
Szenvedély
Honnét e vágy, mely ily későn elragad?
mely testemben vibrál, nyugton nem marad
ölembe dugja fejét a szenvedély
lelkem rezdül, testem kéjesen mesél
Csábító szavad izgatón megzavar
érzéki csókod édesen felkavar
forró ölelésed felhevít hamar
féktelen kíváncsiságod kitakar
Melleim domborán kezed elakad
ajkad mohósága szinte elragad
éledő vágyam már semmit nem tagad
Hullámzó tajtéka mélységből fakad
ívében megemel, majd kettészakad
lágyan elterülve part felé halad |
AJÁNLOM AZ OLDALT
