eper:
Örökre.
Alkalomadtán felejtsd nálam Magad,
Akaszd fel lelkem fogasára a gondok batyuját,
Vesd le az utcai ruhád és bújj belém,
Meglátod, nem fogsz fázni.
Légy a vendégem, és mégse légy az;
Érezd itthon Magad,
Tudd, hogy van hova menni,
S kérés nélkül élhetsz - bennem
Két szív dobog, kettő ad meleget - a Tied és az enyém,
Gondoskodom Rólad, ha betérsz hozzám.
Alkalomadtán felejtsd Magad nálam...
Örökre.
Végtelen
---Sokszor nézLek.opott számról a boldogtalanság ízű rúZS.arolt mindenkit élénk színéVel.ed szelíd élet-színűre halványoDik.tálva szívem felé a vÉrt.em már, hogy mi ennek az egésznek az értelMe.sél mindEn.gedEm.lékezni akarok minden percre veLed.öntök határokat és mindent ami végEs.teledik és én csak bambulLak.hatnánk akárhol, érzem, mindig téged keresnélek a világBan.dukolhatnak évek, rohanhat az élet, jöhetnek máSok.szor nézlek---
Mimikri
utcakőbe taposott
képlékeny érzésekbe
olvad a világ
Könnycsepp
éreztem, hogy szavaid alatt
hogy roppannak össze csontjaim.
ki akartál hűlni ereimből…
Háló
S ZERETNIJÖTTELE K
Z ÁRJMAGADBAMEGN E
E NGEDDHOGYSZAVA D
R IASSZONNINCSÉR V
E LLENEDÉRTSVÉGR E
S ORSODDÁLETTEMÉ S
S OSEMERESZTELEK !
Nyugalom
Körülbújsz engem, mint egy C betű,
Sóhajtva kuporodom egyre ívedbe,
Testeden érzem azt a mosoly-szerű
Mozdulatot, melyet szívembe
Simogatsz.
Tánc
robban a forró csend
teljesek az ízek
ölelésbe illő test
verejtékes szívem
Neked dadog
ritmust
s csitít hogy várj még
olyan jólesik a tánc és a játék...!
szorosan fűzöl
enyhítek a láncon
így még szebb így még jobb
így még inkább kívánom
döbben a sóhajod
hajolj - ív leszek
lelkem rég lelkedben
tested már testemben remeg
mosolyt kínoz arcodra a vágy
KÖVETELJ!
...szeretem, mikor alaktalan szavakra formálod a szád...
Tehetetlenség
Ó, most nézd meg...!
Összemaszatolnak a pillanatok
És én hiába vagyok gazdag - az idővel -
Nem tudok adni.
Gondolatok
hagytam, hogy ma a fájdalom szeressen
ne haragudj Kedves hogy megcsaltalak
de oly messze… messze keringett már tőlem illatod
már sokadik napja cipelem a lelkem
Neked tartogatom mutatni – majd óvatosan
eresztem fogaim közül mint kutya a kölykét
észrevétlen szórod el pillanataidat
- egy fáradt pillantás egy sóhaj -
és én hiába koldulok Tőled távol
.
összetalálkozó vak ölelések
a Te formád illik karjaimba
ne félj - csukott szemmel is felismerlek
Találkahely
Hozd a napokat
Én mezítláb várlak
Nem kell az öröm
És csatold le a szárnyad
Nem lesz rá szükséged
Örök vendégemmé leszel
Szürke falaim közt
Levegőt sem veszel
Szabadulni nehéz
S ha mégis sikerül
Vidd az őrleményt...
Talán még visszatalálsz
Nem is kell a tábla
.
.
.
"Üdv a Taposómalomban!"
boszorkány
rajzolj homlokomra.
bátran. a múltat is
hadd döbbenjenek
magunkra az emberek.
rajzolj homlokomra.
a jelent.
és ívet szemeim fölé
mely összeér...
"boszorkány!" - mosolygod
és én elhiszem. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
