új oldalam:
szinlap.blogspot.com
mindenkit szeretettel várok
FIGYELEM:
- 2010-ben megjelent "a vakondok álma" c. verskötetem. A könyv megvásárolható, ill. megrendelhető többek közt a bookline, a bookhouse, a Líra, a KönyvAjánlat, a grando, a bookstar, a numero7, a szenzOnline web-oldalain.
- megjelenésre vár (sponzorok hiánya miatt) következő kötetem, a "FUTUROTIKUSAN", Bruno Jasieński lengyel futurista költő verseinek fordítása.
történetek
írni kell
a madár kifeszülő szárnyáról
(meséltem neki
az aerodinamikáról tegnap)
apró karmai koppantak
mikor leszállt a hűs kőre
szólni kell
a szégyenlős Holdról
(meséltem neki
a spektográfról este)
sárga izzadt arcát
felhő sarkával megtörölte
és beszélni kell
a lecsorduló könnycseppekről
(meséltem neked
a depresszióról éjjel)
nézd: a madár már a sztratoszférában repül
hogy csókot adjon a fáradt Holdnak
Mikołaj Sęp Szarzyński: Erotikák - Kis vers Kasiáról és Anusiáról
Kasia és Anusia: mily gyönyörű, mily kedves,
Gyötrődik szívem, lángol és éget, szerelmes:
Mert mindkettő érdemes a dicsőítésre,
Nagy hát az én okom az örök szenvedésre.
Amikor néhanap egymás mellett ülnek,
Szemeim nem tudják, ó! melyikre nézzenek.
Anusia – most nekem úgy tűnik -, szebb, mint Kasia,
Majd fordítva: Kasia sokkal szebb, mint Anusia.
Egyik ennél, másik annál rokonszenvesebb,
Beszédben - én nem tudom -, melyik kellemesebb,
Egyet tudok csak: mindkettőt nagyon szeretem.
Hogy lehet? nem tudom… én a szerelmet: érzem.
idézetek (részlet)
Alain Bosquet: 100 jegyzet egy magányhoz
„Egyedül van...
Minden tudása csempészáru.”
nem szólnak hozzám a folyók
sárga vizük átfordul
másik oldalára
hiába kérdem a fákat
felkiáltójelek a dombokon
csak a köddel suttognak ágaik
a madarakhoz kiáltok
riadtan szállnak
csőrükben sziklákat cipelnek
emberek állnak mindenütt
kezükben csomagok
zászlók és használt szögek
körülöttem némán ülnek
köpenyeik alatt rejtegetve az igazságot
a komor szibillák
az én világom
a föld alatt élek
gumók gyökerek rettegők között
itt csend van és sötét
néha madarakról álmodom
villamos száguldásáról kacagásról
és köszönök a papírsárkányoknak
egy követ őrizgetek
egykor repülni szeretett volna
sima hátán véres erek lüktetnek
virágok alatt sétálok
és megpróbálom elképzelni
a szirmok színét és illatát
rég elfeledtem szuszogó hangját
az északi szélnek
ritmusát a dombok hajlatának
majd egyszer felemelem fejem
bátran szemébe nézek
és csókot küldök a büszke napnak
üzenetek
1)
ha nem tudod
megértetni a virággal
mi a determináció
ha nem tudod
körmöddel a szélbe karcolni
üzenetedet
ha nem tudod
megcsókolni a napot
akkor
semmit se
2)
korhadt ládán állt
körötte bólogattak
a vörös arcok
később elvitték
ki kellett pakolnia
foszlott zsebeiből
az ellopott szavakat
3)
ha az a kismadár
amelyik a billegő ágon
énekel (pont olyan giccsesen
ahogy leírom éppen)
hirtelen lehull
a porba döglötten
tökéletes lesz a csend
üres és akkor
nem lehet már írni többé
giccses szavakat erre a
gyűrött papírra
tövisek
(1)
a hajnali harmatos fűben
a templom tövében feküdtünk
te én és egy galamb
megszólalt a bronz harang
s ijedten talpra ugrottunk
te én és a galamb széttárt szárnyán
csillogott a hajnali harmat
(2)
az ablak mögött álltam
az ablak mögött álltál
az ablak mögött a sötétben
eső verte egy lepke szárnyát
lekapcsoltam a lámpát
az ablak mögött a sötétben
megcsókoltam szempilláid
(3)
viharban meztelen házfal
őszi szélben meztelen ágak
meztelen válladon
meztelen ujjam sétál nesztelen
bocsánatért könyörögve
(4)
szivárványt festeni celláinkba
utcakőből új Bábelt építeni
(madarak szárnyából Vivaldi szól)
ülni a felhők sarkán és hallgatni
és ellopni a csókokat újra és újra
(5)
szétterpesztett szárnyakkal repülni
széttárt karokkal állni az esőben
becsukott szemmel zuhanni
becsukott szájjal ordítani
becsukott markomban Jézus apró szobra
Maria Pawlikowska-Jasnorzewska: blues 1
és mi van akkor, ha te vagy miss amerika
hiába dicsekedsz csodás vénuszi testeddel
nem ismered az én páromat, nem találkozol vele
és nem szeret beléd vad szenvedéllyel
ő engem választott és nekem tett isteni esküt
miközben a táncteremben szólt a blues
ne nézz rám az újságból olyan büszkén trónolva
mert neki egyedül én vagyok miss globus
blues 2
rád fókuszál lelkem legtitkosabb lencséje
és nyugodt vagyok...
lágyan átkarol a szerencse
mikor tekinteted - mint egy kegyetlen szélroham
mi a rózsákat kitépi -
kényszerít, hogy térdre hulljak előtted - boldogan
repülni
1.
gyere menjünk sétálni
mint fekete selyem suhog rajtunk
az este
nézd az árnyak nyakunkba borulva
sírnak a lámpavas tövében
valahol álmokra várnak
a meztelen vállak
lábunk elé esnek a részeg illatok
és istenemre mondom
a madarak csak azért dalolnak
hogy tudd
az égre felrepülni gyönyörű
de nekünk most nem szabad
ne sírj
majd egyszer mi ketten
felhasítjuk az eget
2.
most éppen dúdolnod
énekelned kellene de
nincs miért
most sétálni szeretnél pitypangok között
könnyes fűszálak fölött lebegni
de lábadba csontos kezek
kapaszkodnak
most éppen szállnod kellene
de Daidalos már rég halott
figyelj csak!
két melled lendülése
még nem válasz
3.
melleid gömbölyűsége
örök ima
hátad íve
gordonka húrja és lábad
combod fáraók cézárok festők
álma
de szemedben rőt vihar
szemedben pillangók tépett szárnya
árnyékod vad folyó
fehér arcodon a leomló könny
az esti csendbe belevisító
kötelesség
csatold fel hátamra szárnyaimat
és erősen markold meg kezem
stoicika - szónet
Szemtelen hajnal sugára döfköd ku
pán, ugrok az ágyból, már rögtön hat múlt,
villany fel, keresztbe villanó vaku,
két kék papucsom riadtan szétgurult.
Lelkesen nyomok fél fogamra való
pasztát, (f)eltalálom magam, arcomra
ragad pár csepp, magamba rántok két jó
tojást, s fejjel rohanok fel (a) falra.
De hova e sietség? mint félelme
tes bomba, az én időm úgy ketyeg, és
ha vissza - fekszem - tán fordul értelme.
Ám hozzám ragacs... és nélküle kevés
dologfutást szervezhetek - nagy körme
net -, és kiszakadna a tér-idő-rés.
Charles Bukowski: kinevetni a Napot
a lehetőségekhez képest igyekezned
kellene minél érthetőbben kimondani
azt, amiben őszintén
hiszel,
még akkor is, ha arról, amiben őszintén
hiszel
kiderül,
hogy tévedés.
ám ez egy kockázatos
és nehéz
feladat,
mert ha kineveted ezt a
furcsa ellentmondást - amiért mindannyian
konokul harcolunk - és törekedsz arra, hogy
meg is értsd,
amit tudsz
biztosan
nyugtalanul
fogsz aludni
a koporsódban
[gondolni]
gondolni a kezekre
a polcokon suttogó mesékre
a letört ágakra homoktölcsérekre
cserepes ajkakra
szemek dörzsölésére
és ma keresd a válaszokat
amiket régen elfelejtettél
az égig érő vágyakra gondolni
a gyerekekre
homlokukon csillagok
kérdéseket sorolnak
a pilinckákat most félre kell tenni
és gondolni a kövekre
a megroskadt vállakra térdekre
íme az ember
hát gondolni kell a keresztre
mormolni őszinte imát
és a szalmabábokra gondolni
kenyérmorzsákra szélre
a hírekre miket hozott
gondolni ma az elveszett szavakra
ölelésre
messze a híd
de az öregek már suttognak róla
Ryszard Kapu¶ciński: [hogyan járkál köztünk]
Tadeusz Nowak emlékére
hogyan járkál köztünk
ó, hogy figyel minket
biztos önmagában
biztos a dolgában
ugyanolyan közel van mint az élet
tőlünk elválaszthatatlan
(megszakadnak a hangok, csend)
néha erőszakos
elrabolja a csecsemőket
de türelmes is tud lenni
jóindulatú megértő
megvárja míg befejezed a Hamletet
A Karamazov testvéreket a IX. szimfóniát
míg befejezed Eiffel mérnök úr a tornyodat
mindenféle módon
létezünk
a kottákban
a képekben
a szavakban
vagyunk
átlépted a határt ahova
ahova mindannyian törekszünk
halál
egyenlőségre vagyunk ítélve
ford.: benczes s. gábor
[hangomból nyílik]
hangomból nyílik egy sápadt rózsa
szirma fénylő lábad elé pörögve lehull
szívemből kireppen egy csontos madár
szárnyával arcodra kérdőjelet rajzol
kezemből kezemből acélos dal harsog
tehozzád elsuhan a hegyek felett
arcomból illatok szállnak -
hogy elrabolják összes csókodat
csendemből meleget faragok
abba bújunk csak te - csak én
feketén & fehéren
üveglapon árnyak és karcok
az ablakban fel-alá sétáló lábak
négy mozdulatlan kacsa fából a padlón
üres tányérok kiürült üvegek
/// várakozás
számolva a napokat
akár egy feldobott pénzérme forgása
olyan a sors ]
hiába a feljegyzett ölelések
hiába a megpenészedett csók íze
a száj sarkában - - -
hiába a hajnal hiába az este
két mosoly közé szorított élet
két tenyérbe vésett
feleslegesen rohanó gyűrött vonalak
az asztalon a pohár és a mécses közt
a leszórt szirmok alatt
a leejtett aprópénzek között vagyok
megj.:
lejegyezve egy pub-ban, valahol Skóciában
„üveglapon árnyak és karcok*” - idézet Skrym: Csigaház c. művéből
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
